2013. május 20., hétfő
2013. május 17., péntek
+ Elsö Rész +
Nem lehet minden a helyén!
AZ TÚL EGYSZERÜ LENNE! VAGY NEM?
Csak én vagyok az egyetlen lány aki úgy gondolja, hogy túlságosan negédes lenne ez a világ ha minden a helyén lenne, mindenki megértené és szeretné egymást?!
Akarok egy igazi pasis bőr csizmát, "Olyan surranósat " meg egy rágót, imádom a gyerek rágót!
Nem mégis csak egy pasi kéne!
Legalább egy olyan donga lábú és olyan puccos karima kalapú majom, mint akivel a múltkor összefutottam a kocsma elött. Azt a 7 meg a 8-át mennyire azt hihette milyen aranyos estelen kislány lehetek!
-Persze, igen! Aranyos és estelen kislány volnék ez tény! Na de kérem szépen!
Senki ne mondja nekem hogy az angyalok se lőnek néha mellé....
Elkuncogom magam mert eszembe jut a csávóka arca...Puccos gyerek ,Budapest egyik retró kocsmája elött, nagykarimájú kalapban...
Anna vagyok! Keresztes Anna! -Nem ez nem jó!
Hogy a bánatba kell elkezdeni egy napló írást?
Kedves naplóm?
Vagy Hé helló! Itt Anna!-Összecsapom a könyvet és szinte a visszaugrik a falakon hangja.
-Te mit csinálsz? Érdeklődik Sziszi,kinyitja az ajtót és költött pulcsiján levő szöszöket bambán bámulva így szólok. :-Nem tudom!...
-Nemsokára kidobnak minket innen!
-Igen tudom! De legalább együtt repülünk,-seggbe rúgva!-Kacsintok rá ,és megsimogatom a tejfehér szőke arcocskát amit eszem elött is olyan mintha a világomba tartozna.
Árvák vagyunk ,mióta az Isten ledobott minket erre a koszos világra.
Két árva kislány lépett be ennek az árvaháznak a lépcsőjén, megszeppent idegen ként. és két hét múlva együtt is távozunk. Testvérként. Mázli hogy én December 24-én ö pedig 25-én született.
Négy hónappal később...
Két lány egy panelház 9.emeletén,van egy roskadt lakásunk,Sziszi rendezgeti én kifestettem.
Mindkettőnk szülei autó balesetben vesztettek az életüket.
Az én szüleim napról-napra életek velem együtt, minimál bérből és az egymás iránti szeretetből.
Bár kevésre emlékszem, a lila babkocsin kívül,és a bolyhos kis rózsaszín bohócon kívül, de arra tisztán emlékszem hogy a szüleim ájulásig szerelmesek voltak egymásba.
Sziszi szülei viszont gazdagabbak voltak Így Sziszinek volt egy kis lekötött pénze a bankban,amint egkapta
kivettük ezt a kis lakást és pár utcára innen állást is kaptunk, nem egy csillagfényes melo, de szeretem.
Kávéházban vagyok kiszolgáló lány, Sziszi gyűlöli,de egyenlőre nem talált jóbbat...
Így is csak azért vettek fel minket mert a tulaj egy nagyon kedves vénasszony és tetszett neki a megszeppent lelkesedésünk.
Tizennyolc éves vagyok. És halvány lila lövésen nincs arról mit fogok kezdeni magammal az életben.
Lehet hogy örökre a ott ragadok a kávéházban. De jöhetne egy herceg aki elrabol majd...És megment saját magamról. Ugye milyen nyomorultul romantikusan hangzik?
AZ TÚL EGYSZERÜ LENNE! VAGY NEM?
Csak én vagyok az egyetlen lány aki úgy gondolja, hogy túlságosan negédes lenne ez a világ ha minden a helyén lenne, mindenki megértené és szeretné egymást?!
Akarok egy igazi pasis bőr csizmát, "Olyan surranósat " meg egy rágót, imádom a gyerek rágót!
Nem mégis csak egy pasi kéne!
Legalább egy olyan donga lábú és olyan puccos karima kalapú majom, mint akivel a múltkor összefutottam a kocsma elött. Azt a 7 meg a 8-át mennyire azt hihette milyen aranyos estelen kislány lehetek!
-Persze, igen! Aranyos és estelen kislány volnék ez tény! Na de kérem szépen!
Senki ne mondja nekem hogy az angyalok se lőnek néha mellé....
Elkuncogom magam mert eszembe jut a csávóka arca...Puccos gyerek ,Budapest egyik retró kocsmája elött, nagykarimájú kalapban...
Anna vagyok! Keresztes Anna! -Nem ez nem jó!
Hogy a bánatba kell elkezdeni egy napló írást?
Kedves naplóm?
Vagy Hé helló! Itt Anna!-Összecsapom a könyvet és szinte a visszaugrik a falakon hangja.
-Te mit csinálsz? Érdeklődik Sziszi,kinyitja az ajtót és költött pulcsiján levő szöszöket bambán bámulva így szólok. :-Nem tudom!...
-Nemsokára kidobnak minket innen!
-Igen tudom! De legalább együtt repülünk,-seggbe rúgva!-Kacsintok rá ,és megsimogatom a tejfehér szőke arcocskát amit eszem elött is olyan mintha a világomba tartozna.
Árvák vagyunk ,mióta az Isten ledobott minket erre a koszos világra.
Két árva kislány lépett be ennek az árvaháznak a lépcsőjén, megszeppent idegen ként. és két hét múlva együtt is távozunk. Testvérként. Mázli hogy én December 24-én ö pedig 25-én született.
Négy hónappal később...
Két lány egy panelház 9.emeletén,van egy roskadt lakásunk,Sziszi rendezgeti én kifestettem.
Mindkettőnk szülei autó balesetben vesztettek az életüket.
Az én szüleim napról-napra életek velem együtt, minimál bérből és az egymás iránti szeretetből.
Bár kevésre emlékszem, a lila babkocsin kívül,és a bolyhos kis rózsaszín bohócon kívül, de arra tisztán emlékszem hogy a szüleim ájulásig szerelmesek voltak egymásba.
Sziszi szülei viszont gazdagabbak voltak Így Sziszinek volt egy kis lekötött pénze a bankban,amint egkapta
kivettük ezt a kis lakást és pár utcára innen állást is kaptunk, nem egy csillagfényes melo, de szeretem.
Kávéházban vagyok kiszolgáló lány, Sziszi gyűlöli,de egyenlőre nem talált jóbbat...
Így is csak azért vettek fel minket mert a tulaj egy nagyon kedves vénasszony és tetszett neki a megszeppent lelkesedésünk.
Tizennyolc éves vagyok. És halvány lila lövésen nincs arról mit fogok kezdeni magammal az életben.
Lehet hogy örökre a ott ragadok a kávéházban. De jöhetne egy herceg aki elrabol majd...És megment saját magamról. Ugye milyen nyomorultul romantikusan hangzik?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)